Magyarország kistermelői és családi manufaktúrái ritkán kerülnek a címlapokra, pedig most csendesebb, de annál súlyosabb válság gyűrűzik végig a szektoron. A supp.li nevű élelmiszeripari közvetítő platform felszámolásának megindulása után sok tucat helyi kisvállalkozás maradt kifizetetlen számlákkal, bizonytalan jövővel és azzal az érzéssel, amely talán a legnehezebben viselhető – az elárultság tudatával. Azok között, akik most a veszteség nagyságát próbálják felmérni ott vannak kisebb vidéki gazdaságok, szociális szövetkezetek, kézműves üzemek, családi vállalkozások, helyi élelmiszer-előállítók és termelők. Ők olyan szereplők, akiknek létezését a bizalom, az emberi kapcsolatok és a hosszú évek alatt felépített kiszámítható együttműködések tartják életben.
Egy újszerű vállalkozás, a supp.li történetében sokan láttak reményt. A kezdetekkor a kisvállalkozók egy új csatornát kaptak ahhoz, hogy termékeik eljussanak olyan vásárlókhoz, akik eddig nem is tudtak róluk, akiket ez a közvetítő csatorna juttatott el a nagy online élelmiszer-platformok világába. A rendszer működött is egy darabig, ám egyszer csak a háttérben egyre inkább kirajzolódott az a sérülékeny modell, amely a kistermelőktől várt türelmet és előfinanszírozást, miközben a kifizetések csúszása napról napra nőtt. A partnerek kellettek a választékbővítéshez, a kézműves kínálat igazán jól mutatott minden felületen. Amíg a beszállítók időben adták a termékeiket, egyszercsak a pénzüket már nem kapták meg viszonzásul. A cég egy nagy rendelés leadását majd az áru beérkezését követően e-mailben közölte, hogy fizetésképtelenné vált. Maga alá temetve sokak reményét, hogy a hazai minőségi élelmiszeripar stabil és tisztességes platformokon találhat megélhetést.
Az érintettek most számlákat néznek, könyvelőkkel, ügyvédekkel egyeztetnek, miközben a veszteség nagyságát számolják. Egyikük sem azért kezdett vállalkozásba, hogy ne tudjanak bért fizetni az alkamazottnak, vagy netán a tartozás miatt ők is tartzzanak valakinek. Nem számítottak arra, hogy valaki szánt szándékkal károsítsa meg őket. Ők azok a kis cégek mögött dolgozó emberek, akik hajnalban nekifognak a munkának, és például akár napokig aszalják a hazai friss gyümölcsöt, főzik a lekvárt, kézzel ragasztanak címkét és termékeket csomagolnak szeretettel. Most mégis egy rideg felszámolási eljárás határozza majd meg a mindennapjaik nagy részét. Többszázezer forintokkal tartoznak nekik. A legnehezebb talán az a felismerés, hogy hónapok munkája, megannyi beszállított áru és kézműves termék most kifizetetlen marad. Olyan ez, mintha a levegőben lebegne és senki nem tudhatja biztosan, hogy valaha pénzt látnak-e belőle.
A supp.li története túlmutat egy cég sorsán. Rámutat arra, mennyire törékeny a hazai kézműves élelmiszeripar gazdasági helyzete, és mennyire kiszolgáltatott egy olyan piacon, ahol a legkisebb szereplők vállalják a legnagyobb kockázatot. Rávilágít arra is, hogy egy hibás üzleti modell vagy egy szándékos károkozás hogyan képes dominószerűen ledönteni olyan vállalkozásokat is, amelyek mindig becsülettel, kiszámíthatóan működtek. A vidéki manufaktúrák története most egy ponton találkozik, mindannyian érzik, hogy ez több, mint egy rossz tapasztalat. Egy olyan hatalmas bizalom volt, amely most megingott. A rendszer, amelynek erősítenie kellett volna őket, végül éppen tőlük vonta el azt, ami a működésükhöz szükséges.
A helyzet azonban nem teljesen reménytelen. Ha valamiben erősek a hazai kistermelők, az a közösség ereje és az egymás iránti szolidaritás. Most, amikor újra kell tervezniük, máris összefognak. Leveleket írnak a felszámolónak, a sajtónak, a misztériumoknak és egymást keresik támaszért, tanácsért, néha pusztán néhány bátorító szóért. Segítsünk, szurkoljunk nekik.
Sajnos a Homokhátág Szíve Szociális Szövetkezet is ebben a helyzetben van. A veszteségük valódi nagyságát már látják, és azon dolgoznak, hogy a vásárlók semmit ne érzékeljenek ebből a nehéz időszakból.
Az ilyen vállalkozásoknál a csődhelyzet, a partner kisesése nem jelenthet leállást. A munka megy tovább, az ízletes termékek tovább készülnek, a receptek tovább fejlődnek, mert mögöttük nem gépsorok állnak, hanem emberek, családok, helyi közösségek.
Az az igazság, hogy a supp.li összeomlása nemcsak számokban mérhető kárt okozott, hanem sokkal mélyebb sebet ejtett. Azt az érzést, hogy a minőségi termék, a tisztességes munka, a vidéki kitartás még mindig sérülékeny egy olyan piacon, ahol a pénzügyi fegyelem hiánya a legkisebbeket sodorja veszélybe.
A történet vége még nem látható, de abban biztosak lehetünk, hogy a kézműves vállalkozások, amelyek évtizedek óta szívvel és munkával építik a márkáikat, nem egy felszámolás miatt fognak eltűnni. Ha valami, akkor éppen ez a válság mutatja meg, milyen ereje van annak az összefogásnak, amely vidéki manufaktúrákból, családi asztalok mellől vagy kisüzemek gépsorai mellől indul. Csak remélni tudjuk, hoyg amennyiben ennek a csődnek van felelőse, az megbűnhődik. Csak hinni tudjuk, hogy a termékek ellenértéke megvan valahol és meg tudnak térülni a károk.
Az már egy más történet, hogy a bizalom visszaépítése hosszú folyamat lesz. De aki valaha kóstolta bármelyikük munkáját – egy üveg lekvárt, egy tál sajtot, egy szelet házi sonkát vagy a legfinomabb magyar zöldséget vagy gyümölcsöt az tudja, hogy ezek mögött helyi dolgos emberekállnak. És amíg ők kitartanak, addig a történetnek nem lehet más a vége, mint egy új fejezet, amelyből a jövőben talán egy erősebb, tisztább és becsületesebb rendszer születik majd meg. Ga segíteni szeretne, ha bizalmat építene, kérjük most vegyen egy helyi terméket, segítve a minél gyorsabb taplraállást.