A legtöbben úgy nőttünk fel, hogy a lekvár édes. Nagyon édes. Olyan, ami elnyom mindent maga körül. A kenyeret, a vajat, a reggelt is. Sokáig természetesnek vettük, hogy ez így van.
Mi máshonnan indultunk.
Amikor elkezdtünk lekvárokat készíteni, hamar világossá vált, hogy nem szeretnénk versenyezni az édességgel. Nem akarunk olyan ízeket, amelyek azonnal átveszik az uralmat az asztalon. Inkább olyat kerestünk, ami ott marad a háttérben, és hagyja, hogy a pillanat történjen. A „nem túl édes” a Legjavánál nem kompromisszum. Tudatos döntés.
A gyümölcsök, amelyekkel dolgozunk, eleve hordozzák a saját édességüket. Ha jókor szüretelték őket, ha megfelelő helyről jönnek, nincs szükség arra, hogy mindent cukorral erősítsünk fel. Az íz nem attól lesz teljes, hogy túlhangsúlyozzuk. A túlzott édesség eltakar. Eltakarja a savasságot, a gyümölcs karakterét, az apró különbségeket. Mi inkább azt szeretjük, ha ezek megmaradnak. Ha érezni lehet, hogy az erdei gyümölcs nem egyforma minden évben. Ha a barack íze nem harsány, hanem kerek.
A lekvár nálunk nem főszereplő. Inkább kísérő.
Ott van egy reggeli asztalon, de nem nyomja el a beszélgetést. Ott van egy sajttál mellett, de nem uralja az ízeket. Ott van egy hétköznapi pillanatban, de nem akar többnek látszani annál, ami. Ez a szemlélet sok mindent meghatároz a készítés során. Mennyi ideig főzzük. Mikor állunk meg. Milyen arányokat használunk. Ezek nem receptek, hanem döntések. Olyan döntések, amelyeket minden egyes főzésnél újra meg kell hozni.
A „nem túl édes” azt is jelenti, hogy bízunk abban, aki majd kibontja az üveget. Nem akarjuk azonnal lenyűgözni. Nem akarunk hatást kiváltani az első kanállal. Inkább azt szeretnénk, hogy legyen kedve visszatérni hozzá.
Sokan mondják, hogy az édesség az élvezet része. Mi úgy látjuk, az élvezet sokszor a mértékben van. Abban, hogy nem telít el azonnal. Abban, hogy marad hely a következő falatnak, a következő gondolatnak. A lekvárjaink ezért működnek jól reggelire, brunchhoz vagy akár egy egyszerű vacsora mellé. Nem időponthoz kötődnek, nem alkalomhoz. Nem ünnepi termékek, hanem hétköznapi társak.
Nem akarjuk megmondani, hogyan használd őket. Csak azt szeretnénk, hogy ne vegyék át az irányítást. Hogy ott legyenek, amikor kellenek, és háttérbe húzódjanak, amikor nem.
Ezért nem túl édesek a lekvárjaink.