A „kézműves” szó sok mindent jelent. Van, akinek trend, van, akinek címke, másnak egyszerűen csak annyit: drágább. Mi ennél prózaibban használjuk.
Számunkra a kézművesség nem a különlegességről szól, hanem az időről. Arról az időről, amit az alapanyagra fordítunk, mielőtt bármi történne vele. Arról az időről, amit a feldolgozás során hagyunk meg az ízeknek. És arról az időről is, amit nem sietünk el csak azért, mert lehetne gyorsabban.
Nem futószalagon dolgozunk. Nem azért, mert nem lehetne. Hanem mert nem akarjuk. A zöldségek és gyümölcsök, amelyek hozzánk kerülnek, már eleve hordozzák a Homokhátság ízét: a napsütést, a homokos talajt, a környékbeli gazdák gondosságát. Ezekkel nem sietni kell, hanem figyelni rájuk.
A kézművesség nálunk azt jelenti, hogy kézbe vesszük az alapanyagot. Megnézzük, kiválogatjuk, eldöntjük, mi mire alkalmas. Nem minden paprika lesz krém, nem minden gyümölcs lekvár. Van, amit félre kell tenni, van, amit másképp kell kezelni. Ezeket a döntéseket nem lehet táblázatokból meghozni. Nem egyforma minden darab, és nem is kell annak lennie. Az íz számít, nem a tökéletesség látszata. Nem az a cél, hogy minden üveg ugyanúgy nézzen ki, hanem az, hogy ugyanazt a figyelmet hordozza.
Sokan gondolják, hogy a kézműves munka romantikus dolog. Mi inkább úgy látjuk, hogy felelősség. Felelősség az alapanyagért, amit megvásároltunk. Felelősség azok felé, akik majd kibontják az üveget. És felelősség egymás felé is, hiszen egy szociális szövetkezetben minden munka számít.
A kézzel végzett munka lassabb. Több figyelmet igényel. Több kérdést vet fel. Mikor jó? Mikor elég? Mikor kell megállni? Ezekre nincs előre megírt válasz. Csak tapasztalat van, és az a fajta figyelem, ami idővel alakul ki. Egy gép mindig ugyanúgy dolgozik. Egy ember viszont észreveszi, ha valami kicsit más. Ha az illat erősebb, ha az állag hamarabb változik, ha az íz már elérte azt a pontot, ahol nem kell tovább.
A kézművesség számunkra azt is jelenti, hogy vállaljuk a lassúságot. Nem sietünk ki a polcokra. Nem igazítjuk a tempót a határidőkhöz, ha az az íz rovására menne. Inkább kevesebbet készítünk, de úgy, ahogy jónak érezzük. Ez a szemlélet nem mindig kényelmes. Több szervezést, több egyeztetést, több kézi munkát jelent. De ez az ára annak, hogy ne csak terméket, hanem bizalmat adjunk tovább.
A kézművesség nálunk nem különleges alkalmakra készül. Nem ünnepi címke, nem limitált gesztus. Épp ellenkezőleg. Azt szeretnénk, ha a Legjava egy hétköznapi reggelihez, egy csendes ebédhez vagy egy egyszerű vacsorához is természetes választás lenne. Nem akarunk többet mutatni, mint amik vagyunk. Nem akarjuk minden egyes üveg mögött elmesélni a történetünket. Elég, ha kibontáskor érezhető, hogy nem siettük el.
Ha valaki megkérdezi, mit jelent ma számunkra a kézművesség, akkor erre gondolunk. Arra, hogy idő volt benne. Figyelem volt benne. És egy döntés, hogy nem a gyorsabb utat választottuk.
Nekünk ezt jelenti ma a kézművesség.